Zöld őszibarack levéltetű


Világszerte előfordul, mind szántóföldön, kiskertben, üvegházban. Az áttelelő petékből fejlődnek ki az ősanyák, melyek az őszibarackfán, mint az elsődleges tápnövényen élnek. Majd a második nemzedékük a nyáron rajzik ki akár több kultúrán is: uborka, tök, görögdinnye, spárga, répafélék, brokkoli, káposzta, zeller, kukorica, saláta, zöldborsó, paprika, burgonya, paradicsom.

Kárkép: a növény leveleinek fonáki részén szívogatnak, a levél nem fejlődik, kicsi marad, megsárgul, és idő előtt lehullik, ez a közvetlen kártétele. Közvetve pedig a legfőbb vírusvektorként szerepelnek (leginkább uborka- és görögdinnye mozaikvírus elsődleges terjesztői). A levéltetvek váladékán „korompenész” jelenik meg.

Kártevő: 2.5-2mm nagyságúak, egy pár áttetsző hártyás szárnyuk van, az ősanyák még szárnytalanok, sárgászöld színűek, de a második nemzedék szárnyas egyedinek feje és tora fekete, potrohuk világoszöld, fekete középfolttal.

Védekezés: mivel ez elején a levéltetvek egy csoportban, foltonként jelennek meg, ezért célszerű a szezon elején ezeket permetezni kontakt vagy felszívódó szerekkel. Védekezés ellenük az egész vegetációs időszakba szükséges, legnépesebb kolóniáik a júniustól-július végéig figyelhetők meg a burgonyán.