Parlagfű


Ambrosia artemisiifolia

Termőhely: gyakorlatilag az egész országban előfordul. Elsősorban a bolygatott területeken tömeges, független attól, hogy a terület művelt vagy nem művelt. Szántóföldjeinknek uralkodó, legelterjedtebb gyomnövénye. Gyorsan terjed az ültetvényekben is.

Fő csírázási időszak:  magjai a talaj felmelegedése után tavasztól nyár végéig folyamatosan csíráznak. Aratás után a tarlón nagy tömegben találjuk.

Leírás: 20-120 cm magas, rendszerint igen terebélyes ágas gyom, a növény magassága erősen függ a környezetétől.

Jellegzetességek: rendkívül káros, veszélyes szapora gyomnövény, országszerte július közepétől virágzik tömegesen.

Sziklevelek: sziklevelei szélesek, bunkószerűek, lekerekítettek, nyélre futók.

Lomblevelek: egy-kétszeresen szárnyaltan szeldeltek, bemetszettek, fonákukon rányomottan pelyhesek.

Szár: felálló, tompán négyélű, felső harmadában erősen elágazó. Rányomottan szőrös vagy érdes.

Virágok: a termős fészkek a felső lomblevelek hónaljában, a porzós virágzatok alatt helyezkednek el, melyek rendszerint egyvirágúak, ülők, murvapikkelyekkel borítottak. Az egymagvú fészek szürkésbarna, porzós virágzatai  fűzérekben a hajtások csúcsain találhatók.

Virágzás ideje: Július-október

Termés: kaszattermése citrom alakú, csúcsa széles gömbölyű, rajta rövid bibecsonk van. Ezen blül helyezkedik el a mag.

Mag: szív alakú, 3-4 mm hosszú, szürke.

Jelentősége: komoly versenytársa a szántóföldi, elsősorban kapás növényeknek. Jelenléte nagymértékű terméskiesést okoz, beérő magjai a talajt szennyezik, 40 évig is elfekhetnek. Gyökérzete allelopatikus anyagokat termel, amely további terméskiesést okoz. Pollenje allergén, közegészségügyi kára óriási.

Társnevei: oroszparéj, vadkender, paradicsomgyom, szerbfű, tengeriszőlő.