Talajtípusok és hatásuk a fák növekedésben

A gyümölcsfának mély és termékeny talajra van szüksége, amiben nem pang a víz. Általában a fák gyökerei nem nyúlnak mélyebbre, mint 60 cm, és ez az a talajszint, amely a fa növekedése szempontjából a legfontosabb. A legtöbb talajfajta jó termést ígér, és sikerrel művelhető.

A különböző talajtípusok tulajdonságai jelentősen eltérhetnek egymástól a bennük lévő kőzetrészecskék nagyságától függően. Alapvetően 3 különböző fő típust különböztetünk meg:

• könnyű szerkezetű talaj               laza (homok)
• közepes szerkezetű talaj              közepesen kötött (vályog)
• nehéz szerkezetű talaj                 kötött talaj (agyagos)    

A talajfajtákat az azokat alkotó részecskék nagysága alapján osztályozzák. Némelyikükben mind a három fő méretcsoport megtalálható.  Ilyen esetben a domináns részecskenagyság határozza meg a talajtípust, ill. az adott talaj tulajdonságait. A föld művelésénél elengedhetetlen az adott talaj ismerete.

• Durva homokszemcsés vagy kavicsos talaj: a homokos vagy kavicsos talaj könnyen beissza, majd gyorsan át is ereszti a vizet. Jó vízelvezető képessége, tápanyag veszteséghez, így a talaj minőségének romlásához is vezethet. Az őszi- és sárgabarack szereti ezt a talajfajtát.

• Közepesen kötött szerkezetű talaj: gazdag humuszban, vagyis az állati és növényi szövetek lebomlásából keletkező, a talaj termékenységét biztosító anyagban. Ez a talajtípus hihetetlenül termékeny, minden nehézség nélkül művelhető, tápanyagban gazdag, könnyen elnyeli a vizet, és mindenféle növény termesztésére alkalmas.

•  Sűrű, kötött, agyagos talaj: ezt a talajtípust igen apró részecskék alkotják, amelyek akár 1000-szer is kisebbek lehetnek a homokszemcsénél. A részecskék könnyen összetömörödnek, és különösen meleg időben a talaj nagyon szárazzá, keménnyé és repedezetté válik. Eső hatására ragacsos lesz, és időbe telik, amíg elnyeli a csapadékot. A levegő és a növények gyökerei csak nehezen tudják átjárni. Ha nem kezeljük, ez a talajtípus alkalmatlan gyümölcsfák nevelésére.

Minden típusnál meg lehet változtatni a talaj természetét, javítani lehet az összetételén, hogy még alkalmasabb legyen a kiválasztott növény termesztésére.

Mind a laza, homokos, mind pedig a kötött, agyagos talajfajták szerkezete, és ennek következményeként a tápanyag tartalma javítható évenkénti szerves trágya, pl. magunk készítette komposzt, természetes trágya vagy termőréteggel és tőzeggel kevert lombföld hozzáadásával.

A hozzáadott szerves anyagok összetartják a homokos talajt, így annak víz- és tápanyag visszatartása javul. A kötött, agyagos talajokat ezek az anyagok valamelyest lazítják, így azok vízáteresztése válik kedvezőbbé. A legjobb eredmény elérése érdekében a homokos talaj tél végén - kora tavasszal, az agyagos talaj pedig ősszel - télen kezelendő.

• Homokos talaj: tapintásra darabos, nehéz tömöríteni vagy összegyúrni, ill. megformázni.
• Közepesen kötött talaj: érintésre puha, formára gyúrható, de alakját nem tartja meg, viszont a nedvességet igen.
• Sűrű, nehéz, agyagos talaj: könnyen formázható, labdává gyúrható. Ha megázik, a víz akár kézzel is kinyomható belőle, mint a szivacsból.